Túrmezei Erzsébet ~ Napfényben 

Oszlasd a ködöt, fénylő napsugár!
Vonj árvaságon át aranyhidat!
Köszöntse egymást az egész határ,
s lássa meg az egyik fa a másikat!

Oszlasd a ködöt, szeretetsugár!
Miért lenne nagy magány az életünk?
Ha minket Atyánk kitárt karja vár,
S egymásnak testvérei lehetünk?!

Túrmezei Erzsébet  ~ Mi az Övé?

Az Úr Jézusé a tenger
meg a csillagok fenn az égen.
Ki tudná őket megszámolni?
Ott tündökölnek réges-régen.

Az Úr Jézusé a föld is:
hegye, völgye meg minden bokra.

Kék egéből Ő visel gondot
minden mezőn a virágokra.

Az Úr Jézusé a kincs is:
arany, ezüst, gyémántok éke.
Ezért nem kell aggódni annak,
akinek Ő a menedéke.

Az Úr Jézusé itt minden,
a kis madárkák neki zengnek.
Csak azt mondd meg, királya lett-e
az Úr Jézus a te szívednek?

Az Úr Jézusé a felleg:
arra száll, merre Ő akarja.

A csillagoknak millióit
szelíden igazgatja karja.

Ha az övé mát a szíved,
akkor kérd Őt este és reggel:
vezéreljen téged is híven
a ragyogó csillagsereggel.

Milyen öröm lesz tudni mindig,
ha csillogó szemükbe nézel:
őket fenn és téged itt lenn
Ugyanaz vezet biztos kézzel.