"A férfiaknak nem kell az a nő, aki 'harcol értük', mert gyengének tartják."

Sok levelet kapok nőktől: "Harcoltam érte, mindent megtettem, mégis elhagyott!" Ilyenkor megdöbbenek. Ennyire nem tudtok nőül? Ennyire naivak vagytok? Ennyire nem ismeritek a női harcmodort és a férfiakat?

Mi gyengék vagyunk, és az Erőt keressük bennetek. A tartást, a méltóságot, a nehezen megkaphatóságot. Néha szinte az elérhetetlenséget. Azt, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk értetek, sem érzelmileg, sem lelkileg - sehogy. Mert mi menekülünk a felelősségtől, s ha valaki a nyakunkba zuhan, annak finoman - vagy durván - lefejtjük a karjait magunkról, kibújunk az öleléséből - és kereket oldunk.

Ellentétben a közfelfogással és az évezredes hazugsággal, mi a "gyengébb nemben" nem a gyengeséget keressük, hanem az erőt. Szeretünk uralkodni a nőkön. Jólesik, ha valaki szolgál minket és odaadó - de ha túlságosan is az, menekülünk tőle.

Mi ahhoz vonzódunk, akit nem tudunk legyőzni, aki erősebb, mint mi. Akitől függünk. Akinek ki vagyunk szolgáltatva érzelmileg. Lehet, hogy ez nem normális, hanem egy gyermekkori "anyuka-függőség", de mégis ez a valóság.

Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg, nem hagy el. Érzelmi biztonságban csakis egy felnőtt (igaz) férfi oldalán lehetsz, de hol van ma ilyen? No, látod.

Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől - tőled függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az!

Müller Péter