Majd a szív útja megkerüli az értelmet, és hitét inkább a szeretet tökéletességébe fekteti, minthogy az intellektussal és ésszerűséggel foglalatoskodna. 

A szeretet számára az ész és logika pusztán eszközök, viszont nem az, „ami Én vagyok”. 

Az „elmét” nem lehet meghaladni az elme hajszolásával, hanem csakis az „elme, mint a megmentő” illúziójának a feladásával. 

A Szeretet szíve által menekülünk meg az elme korlátaitól, magával a szeretettel. 

Csakis a szeretet rendelkezik az erővel, hogy felülkerekedjen a meggyőződéseken.

 Ezen a ponton - a történelem során - a keresőnek azt a tanácsot adták: 

„Hajítsd el az összes könyvet és csak legyél. 

Fenntartások nélkül, mindent adj át Istennek. 

Hagyd abba a küszködést és engedd, hogy ráébredj arra, ami eleve vagy.” 

Az énnek, mint a gondolatokkal való azonosulásnak az elengedését elősegíti, ha leválunk a csoport hitrendszerének tartalmáról, ideértve annak jól ismert és megjósolható menetrendjét és reakcióit is. Megtagadhatjuk az „énként” való azonosulást velük. 

Az azonosulás feladása azzal, amit magunknak véltünk, engedi a valódi Én-t, hogy az Istenség immanens (benn rejlő) minőségeként felragyogjon, ami a mindenféle tehertől mentes „Én” valóságának forrása.

David R. Hawkins