Janus Korcak  - Gondolatok a gyermekről

A gyermek, akit szültél tíz fontot nyom. Ebből nyolc font víz, a többi egy maréknyi szén, nitrogén, kén, foszfor, kálium és vas. Így tehát nyolc font vizet és két font hamut hoztál a világra. És ennek a te gyermekednek minden cseppje valaha egy felhő párája, hókristálya - köd, harmat, forrás vagy egy városnyi szennyvíz csatorna vize volt.

A szén és nitrogén minden atomja valaha milliónyi különböző vegyület része volt.

Te csak összegyűjtötted azt, ami már megvolt...

És az emberek milliói között mit is hoztál a világra?

Egy szalmaszálat, egy porszemet, egy semmit.

Olyan elesett, hogy még egy baktérium is megölheti, amely olyan kicsiny, hogy ezerszeres nagyításban is csak pontnak tűnik a látómezőben.

Ez a semmi azonban hús-vér testvére a tenger hullámainak, a viharnak, a villámnak, a Napnak és a Tejútnak.

Ez a porszem testvére a búzakalásznak, a fűnek, a tölgynek, a pálmafának, a sárgarigófiókának, az oroszlánkölyöknek, a csikónak és a kiskutyának.

Van benne valami, ami érez, vizsgálódik, tűr, vágyik, örül, szeret, bízik, gyűlöl, hisz, kételkedik, vonz és taszít.

Ez a porszem gondolataival mindent átfog: a csillagokat és az óceánokat, a hegyeket és a szakadékokat.

És mi lenne a lélek tartalma, ha nem a világmindenség, csak dimenziótlanul?