"De másképp kell tekinteni arra is, akit szeretek. 

Látni kell benne nemcsak azt, hogy az én párom, az én gyermekem, hanem azt a szellemi lényt is, aki szabad döntéseiben, hogy élete során mikor és miben vállalja a fejlődéssel járó nehézségeket. 

El kell fogadnunk őt olyannak, amilyen. 

Ha így tudnánk egymást szeretni, akkor megváltozna a kapcsolatunk a világgal is, amiben élünk. 

Ebben a szeretetben ráismerhetnénk önmagunkra, és megváltozhatnának vágyaink.

 Kevésbé hajszolnánk az anyagból fakadó testi, lelki örömöket. 

Harmóniába kerülhetnénk a teremtővel, a kozmosszal, az emberiséggel, a közösségeinkkel, és szeretteinkkel. És megéreznénk, hogy ez a harmónia-a boldogság."

Kígyós Éva -Titok, elhallgatás, őszinteség