"Az ifjúkor végére kialakul a személyiségünk karaktere. 

Kialakulnak a sikeres és kudarcos probléma megoldási területeink, élesen megmutatkoznak személyiségünknek azon területei, amelyeken változtani, fejleszteni kellene.

 Itt kezd el megszólalni bennünk a szellemi énünk. 

Szavakat nem mondhat nekünk, hiszen abban a magasságban, ahonnan érkezett, nincsenek szavak. 

Talán az a jobb kifejezés, hogy tanítani kezd bennünket. 

Élethelyzeteket szervez körénk, amit megélhetünk pechnek, tragédiának, sorscsapásnak,

 de felismerhetjük benne a megoldandó feladatot is. 

Mert az ilyen élethelyzetekben lehet reagálni haraggal, daccal, elkeseredéssel, bosszúvággyal, és hasonló negatív megnyilvánulásokkal, de meg lehet oldani őket egy magasabb szinten azáltal, ha a helyzetben felismerem saját gyengeségeimet, ezáltal a másik félnek a gyengeségeit is elfogadom, így a probléma gyökeréig jutva saját változásommal oldom fel az ellentéteket."

Kígyós Éva - Titok - elhallgatás - őszinteség