Az én dalom lesz a szellő muzsikája, amely körülfon téged, gyermekem, mint a százkarú szerető szerelem.
Az én dalom, mint áldó csók, érint majd homlokon. Magányodban melléd
surran, és belesuttog a füledbe, melletted lesz a tömegben, és szelíd
tartózkodással övez. Az én dalom lesz a szárny, ha álmodsz,
álmaidban ezen a szárnyon száll közelebb a szíved az ismeretlenhez. Ott
ragyog feletted, mint hűséges csillagod, ha életutadon az éj sötétje borong. Az én dalom ül szembogaradon, és ráirányítja a tekintetedet a dolgok mélyére. És ha a halál csendje elnyeli hangom, az én dalom - a te élő szívedben - tovább dalol...
