Illő ház, takaros, felüdülés a szemnek, Hozzá kert, illatos szőlővel ültetett; Felséges bor, gyümölcs, kevés cseléd, gyerek; Hű asszonyt hajcihő nélkül tudni mienknek;
Se adósság, se pör, se viszályok, szerelmek; Semmi jószág, melyen rokon osztályt tehet; A szükségben derű, nem lesve a kegyet; Ügyeink vinni úgy, hogy jól példák vezetnek;
Élni nyíltszívűen, megvetni törtetőt; Hódolni gáttalan az istenünk előtt; A szenvedélyeink lebírni, szedni ráncba;
Ha szellemünk szabad, ítéletünk szilárd; Pergetni olvasónk oltványaink vigyázva: Magunkhoz édes így elvárni a halált.
