Szeretni ezt az életet, az egyetlent a végest, Szeretni még ha bánt is, ha mostohánk is néhanap, van benne boldogság is.
E szép és szörnyű kor során csodákat tesz a tudomány a titkok titka tárul, a tudás fája lombosul de atom felhő tornyosul: mérges gyümölcs a fárul.
Nem ölni, vért nem ontani, a tüzeket eloltani, s nem gyújtani, hogy égjen ország és város, hol a nép gyönge megvédi életét s hogy békességben éljen.
Még harcok dúlnak lángban ég a megbolygatott messzeség, madár se leli fészkét futnak az erdő vadjai, csak borzalomról, hallani: Világ teremts már békét!
Fogyó hold már az életem, de dolgom még töméntelen, még tenni, adni vágyom. Csak lenne még erőm elég, zengni a béke énekét... e felbolydult világon!
Csak élni, élni emberek! Időnk oly gyorsan elpereg egy perc csupán az életet... de ez a perc lehet csodás teremtő munka, alkotás amely megőriz téged!
