- Az a feladatom, hogy meggyújtsalak - mondta egy napon a gyufa a gyertyának. - Jaj ne, - ijedt meg a gyertya - csak ezt ne! Ha égek, meg vannak számlálva a napjaim. Senki nem fogja megcsodálni a szépségemet. - Egy életen keresztül kemény és hideg akarsz maradni anélkül, hogy éltél volna?! - kérdezte a gyufa. - Ha égek, az fájdalmat okoz, és csökkenti az erőmet - suttogta a gyertya bizonytalanul, és telve félelemmel.
- Ez igaz - válaszolta a gyufa. - De ez a mi hivatásunk titka: Arra
vagyunk hivatva, hogy világítsunk. Amit én tehetek, az kevés; ha nem
gyújtalak meg, elszalasztom életem értelmét. Azért vagyok itt, hogy tüzet gyújtsak. Te egy gyertya vagy. Égned kell másokért, világítanod és melegítened kell. A fájdalmad, a szenvedésed és erőd, amit ezért odaadsz, fénnyé változik. Nem veszel el, de meghalsz, ha megtagadod önmagadat! A gyertya felegyenesítette kanócát és tele elvárással így szólt: - Kérlek, gyújts meg!...
