Volt
egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: A Vidámság,
a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az
érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien
előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet
akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a
Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a
szeretet mellett. Ő megkérdezte: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra! Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: - Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? - Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: - Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! - Oh, Szeretet – mondta a Bánat – én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog
volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy
hang: - Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: - Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem? - Az IDŐ volt, mondta a Tudás. - Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt: -"Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!"
Sokféle tanulságot levonhatunk ebből a történetből életünkre nézve. Én
azt vonom le, hogy töltsünk minél több időt Krisztussal azért, hogy
általa jobban szerethessük egymást – ne csak karácsonykor! Életünk
legyen a szeretet szigete mások számára: családtagok éppen úgy hadd
tapasztalják meg a bennünk lévő jézusi szeretetet, mint munkatársaink,
szomszédaink és barátaink!