"A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más, a fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül … csak mert a szemed most nem lát …
Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg fogod találni lelkemet és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetem.
Kérlek, légy szíves, … ha lehet, töröld le könnyeidet, és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem …"
