A kötelesség ezt kérdi: "Mit szabad?" A szeretet: "Mit szolgálja az ügyet?" A kötelesség zúgolódik: "Meddig kell még elviselnem ezt a valamit vagy valakit?" A szeretet minden elvisel. A kötelesség ezt kérdezi: "Mikor elég?" A szeretet így szól: "Az elég nem elég!" A kötelesség ezt mondja: "Nekem is vannak jogaim." A szeretet a kegyelemből kíván élni. A kötelesség a munkaidőt várja; a szeretetből végzett szolgálat örömet okoz. A kötelesség fix programjai és határidői vannak, a szeretet szívesen hagyja magát zavarni. Minden kötelességnek szüksége van engedményekre; a szeretet teljességre törekszik. Minden kötelesség a végére ér, de a szeretet soha el nem múlik. A kötelesség ezt kérdi: "Tönkre kell tennem magam, fel kell őrlődnöm az Úr iránti szolgálatban egészen a szívinfartusig?" A szeretet tudja: "Jó az Úr, akiknek a szolgálatában állok. Senki sem törődik velem jobban, mint az én mennyei Atyám!"
